A coaching ülések egyik célja lehet vállalt, vagy beleszületett szerepeink feltárása, elemzése.
Leszámolás a coachinggal szembeni sztereotípiákkal.
A sár nagyon jól megtestesít élethelyzeteket, melyekről beszélgetünk és beszélni is kell egy coaching ülésen.
A coachingban lehetőségünk van elhagyni, átalakítani olyan mintákat, hiedelmeket, melyek nem szolgálják célunkat.
Coachként missziómnak érzem azt, hogy érzékenyítsem az embereket, és arra öszöntözzem az ügyfeleket és a környezetem is, hogy ne csak agyból beszéljenek, hanem a szívüket és a szívintelligenciát is használják, hiszen sok esetben a szívünk mutatja meg, mi lesz a jó irány.
A nyár az az évszak, amit általában mindenki szeret és nagyon vár. Egyet jelent a napsütéssel, jókedvvel, pihenéssel és a kalandokkal. Nyáron minden színesebb, vidámabb, hiszen a napfény melege gyógyítja a testet és a lelket egyaránt.
Talán még sosem volt ekkora aktualitása annak, hogy méltóképp megünnepeljük az ápolókat (nemcsak) a mai napon.
Ki ne élvezne egy kiadós sétát az erdőben, fák között, madárdalt hallgatva? Ma a madarakat es fákat ünnepeljük.Erről a világnapról a béke, nyugalom, a megújulás és a napjainkban méltán népszerű ‘én idő’ jut eszembe, mely témák a coaching ülésen is teret kapnak.
2013 óta élek külföldön, a lengyelországi Krakkóban. Az első évek izgalmait es kalandjait követően merült fel bennem a kérdés, hogy vajon külföldiként hogyan is illek bele a képbe? Mit tudok adni az új otthonomnak? Mi a fontos nekem abban, hogy most itt vagyok?
Ha különböző színű cipőben jelenünk meg, az utalhat egy általunk felvállalt bohémságra, egyediségre, de akár jele lehet annak is, hogy a fókusz valahol elveszett.
