Míg a világ nagy része ma az apákat ünnepli és köszönti, egy másik legalább ennyire fontos világnap is szerepel a naptárban ma, ami a menekültek helyzetére összpontosít.
Volt már korábban szó arról, hogy coachként missziómnak érzem azt, hogy érzékenyítsem az embereket, és arra öszöntözzem az ügyfeleket és a környezetem is, hogy ne csak agyból beszéljenek, hanem a szívüket és a szívintelligenciát is használják, hiszen sok esetben a szívünk mutatja meg, mi lesz a jó irány.
Sokszor egyszerűne tűnik beleképzelni magunkat egy másik ember bőrébe , hiszen meggyőződésük, hogy ismerjük a másikat, sőt, tudni véljük mit gondol, miben hisz és mi lesz egy esetleges következő lépése. Viszont az, hogy a köztük húzódó feszültség feloldásra kerüljön, már egy nagyobb falat, hiszen azt kell ilyenkor megkeresni, hogy vajon mi bennünk a közös, hol van az a pont, ahol tudnak találkozni az érdekeink és tudunk együttműködni.
Még nehezebb a feladat, ha az ismeretlennel vagy ismeretlenekkel való konfliktust, meggyőződést próbálunk megváltoztatni, átalakítani.
Hiszem, hogy ez a feladat nem lehetetlen, sőt, ez az a kihívás, ami előrevisz minket emberként, ez az, amivel másoknak példát mutathatunk, és hozzájárulunk egy olyan társadalom kialakítsához, ahol majd senkinek sem kell menekülnie.
