1990-ben ezen a napon törölte az Egészségügyi Világszervezet a homoszexualitást a betegségek nemzetközi osztályozásából. Ezt ünnepeljuk ma, mint a Homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnapot.
Míg az előző posztok írásához megtörtent eseteket használtam fel, most engedjétek meg, hogy ebből a szerepből kilépve osszam meg, hogy mi van bennem a témával kapcsolatban.
Kockázatos próbálkozás, de talán tudok nektek is ötletet adni azzal kapcsolatosan, hogyan is alakítanék egy beszélgetést olyasvalakivel, aki nehezen tolerája a másságot, legyen szó annak bármilyen jellegéről is.
Nem léphetek ki a coach szerepemből sem, mert a konfliktuskezelésre használt eszköz segítségével próbálnám meg azt, hogy érzékenyítsem a témával kapcsolatban.
Kérném, hogy képzelje el, hogy mlyen lehet a másiknak, mit érezhet, milyen problémákkal küzdhet, mit gondolhat saját magáról és az életéről? Ha ezek a kérdések célba értek,és jó volt a fogadtatás, tovább mennék, és a hasonlóságokat aknáznám ki a szóba forgó emberek, csoportok között, és elindulnék abba az irányba is, hogy vajon milyen feltételekkel tudnának ezek a felek, csoportok jől együttműküdni?
Talán, ha ezek a kérdések többször hangoznának el, az már egy hatalmas lépés volna a békés egymás mellett élés irányába.
Te hogyan próbálnád meg elfogadtatni a másságot?
